IV.(KUN) LÁSZLÓ KIRÁLY
1272—1290
Hetvenkettőben augusztus hatodikán,
Meghalt az uralkodó ötödik István.
Halála után mi már régen érlelődik,
A feudális anarchia bekövetkezik.
László elrablása körül az a szóbeszéd,
Hogy anyja Erzsébet is adá ehhez kezét.
Joachim szlavón bánnal együtt kitervelték,
Mert a temetés után rögtön elengedték.
Sőt ketten a koronázási ceremóniát,
Erzsébettel együtt végigasszisztálták.
Megtörtént hát szeptember havában,
László ül a trónon a szent koronában.
Mivel anyja a kun fejedelem lánya,
A kun jelző ezért így ragadt reája.
Negyedik László csak tíz éves vala,
Érdemben pedig senki nem támogatja.
Béla herceget megölik a Nyúl-szigeten,
Ki negyedik Béla unokája lészen.
Ő Boszniának és Macsónak hercege,
Árpád-ház egyetlen cselekvőképes embere.
A főúri csoportok elérték céljukat,
Az ország élén egy tízéves király maradt.
Elkezdődött hát köztük a versengés,
A pozícióharc a tülekvés, könyöklés.
Végül két párt lett a meghatározó,
Kiket előnyben részesít az uralkodó.
Kőszegi Henrik és Gutkeled Joachim egyik élén,
A másik élén Csák Máté és Csák Péter lévén.
Birtokaik mindkét pártnak nyugaton vannak,
A kormányzatban egymást sűrűn váltogatnak.
László az eseményeket kívülről szemlélte,
Hetvennégyben Kőszegi foglyul is ejtette.
A Csákok László királyt kiszabadítják,
A Kőszegiek ekkor állítanak ellenkirályt.
András herceget ki testvéröccse vala,
De még ő is gyerek nincs saját akarata
A súlyos harcoknak az lészen a vége,
Hogy Kőszegi Henrik életét vesztette.
A belharcok azért tovább folytatódtak,
A Kőszegiek a hatalomból ki nem vonultak.
Már korábban Ottokár e helyzetet látva
A cseh király haddal jön Magyarországra.
Hetvenhárom áprilisában Győrt elfoglalja,
Ellenállás nélkül jön tovább az országba.
Megszállja Óvárt, Mosont majd Sopront,
Nincs ki védelmezné tőle a magyar hont.
A kőszegi csoport csak azzal törődék,
Hogy az országtanácsban ő uralkodjék.
A külpolitikában fordulat jön végre,
László a Habsburg Rudolffal lép szövetségre.
Egyesült erővel legyőzik Ottokárt,
A békekötés után az országból kihátrált.
László hős lett az ország számára,
Mint Sopron és Szigetköz felszabadítója.
Meg kéne tenni László nagykorúsítását,
Csak így adhatja Rudolfnak az aláírását.
Hetvenhétben összehívták az ország gyűlését,
Melynek a Rákos mezejére tették színhelyét.
Itt Lászlót törvényes korúnak nyilvánítják,
Habsburg Rudolffal a szerződést aláírták.
László stabilizálni próbálja az országot,
Ehhez a rendektől semmit nemigen kapott.
Ezért előszeretettel fordult a kunok fele,
A pápának nem tetszett hát kiközösítette.
Az ország is eme súlyos sorsra jutott,
Míg meg nem keresztelkednek a kunok.
Jöttek tehát sorra a kun lázadások,
Közben nyolcvanötben ismét a tatárok.
A Telebuga és Nögej kán vezette sereg,
Pest határáig jutott, senki nem állította meg.
Végül sikerült őket mind kiszorítani,
A határvidéken egy betörést meghiúsítani.
Most kibékül László Esztergom érsekével,
Esküvé, hogy keresztény módon él nejével.
Történik mind ez kettőszáznyolcvannyolcban,
De merényletet szőnek ellene titokban.
Saját kunjai kiket oly nagyon szeretett,
Árbóc, Törtel és Kemence emeltek rá kezet.
A közeli Borsa Kopasz is részese e tettnek.
Útjukban állott eme kun főembereknek.
A temetésén nem volt olyan nagy a részvét,
A Csanádi Székesegyház fogadta be testét.
Sokak szerin ő volt talán az utolsó uralkodó,
Ki bizonyosan az Árpád-házból származó.
Budapest,2009.március.03 Albert Ferenc