Vártam a Hévre
Csillaghegyen,
és arra is vártam,
hogy tavasz legyen.
Itt az idő,
- hát illene már!
Fenyőfa zöldjében
apró madár,
rebbenő szárnyakkal
váltja helyét
és azt kiabálja,
hogy: Nyitni kék!
Háromszor trillázva
száll a dala,
Éneke, új élet
diadala.
Mert itt a tavasz,
s tán jön a meleg.
Csüggedő arcod is
fölemeled.
Tavasz varázsa,
csodás tünemény,
gondot elűz,
s helyét a remény,
s az új szerelem, s az öröm
veszi át.
Végre virulhat
a rét, a virág.