Március
Február árnyékában állok
vastag kabátba rejtett testtel
az udvar betonnyi tömegén,
hátam a fény hevének támasztva
engedem, ébressze bennem a reményt.
Orromba vágyom a föld szagát,
ajkamon készülődnek hozzá
bódult álmukból a szavak,
s az ízek hiánya éhséget
gerjeszt a zöld színének éhe után,
s fényes ágnyi csöndességbe
páncéljában nyújtózni készül
illata mámorában a rügy.
Fázik bennem a törődő lélek,
és a lucskos havon gőzölgő szellő
borostám közé rejti magát.
Még vissza vágyom a szobámba
a mű fény mű melege közé,
hol a paplanom alatt álmodik
gyógyulásáról bennem a betegség.
2009-03-02