Kereslek szívem rejtekén,
ellenállhatatlan
varázsodban függök,
s átlépem csodás
csillagod ködét,
hol a lelkedből
parányi tüzet őrzök.
Emléked mára
arcomon könnycsepp,
lassan elengedve,
gyöngyként peregve,
hagyom had hulljon,
simogasson még,
mintha kezed érintene.
A múlt boldogsága
csak pillanatra szólt.
Tovaszálló szeretet,
utam csillagporral szórd.
Szivárvány,
színezd meg lelkem,
had lássam énem,
sorsom tükrében.
Hiányoddal
fájdalom ébred bennem,
könny fakad,
álmokat kergetve,
s elsuhan, ahogy jött,
váratlan, nem hitegetve.
Csendenbe húzódva
hallom andalító halk zenéjét az éjnek,
majd a hajnal csókja ébreszt,
s éltető szikrája a reménynek.
Az érzés nyoma láthatatlan,
bennem él,
s tudom
a múltat vissza nem adod,
törékeny lelkem,
fényben fürössze örökre
mámorító, édes balzsamod.
2009.03.06.