Vallanék halk, suttogó szavakkal,
Szavakat kísérő bátortalan mozdulatokkal!
Versben írom, amit el nem mondhatok,
Versben olvasod, amit rólad gondolok.
Szemeidben tükröződik a világ,
Göndör hajadon megpihen a napsugár.
Gondolatban átölellek remegő karokkal,
Szótlan vagyok kimondatlan halk szavakkal.
Hirtelen eltűnik hajadról a fény!
Nem leirni, kiáltani szeretném,
Ne menj, maradj még!
Rád találni nehéz volt, de szép!
Ha mégis menni akarsz, vissza nem tartalak,
Nem számítanak a versben írt szavak!
Menj, szaladj, s maradj szabad!
E vers írásban őrzi a ki nem mondottakat!
Pécs, 2008-10-22