Este
Írta: Milena Dátum: August 13 2007 04:55:09
Lombok törékeny sátra alatt
fejed ölembe hajtva pihen
Teljes hír
Tavak fölött, az ég alatt,
hol a lent s a fent zizegve egybenyúl,
nézd, a pihék hogy játszanak,
s örömre az est mint alkonyul.
Lobogva pírja a felh?k között,
lesüt rád, s akár arcomon,
kigyúl rajta az esteli fény,
s a napszálltát lobogja homlokom.
Lombok törékeny sátra alatt
fejed ölembe hajtva pihen, az álom
eljön, ujjam hajad között szalad
élni nincs nagyobb jutalom.
Dobban a szív, reszket a sóhaj,
öleli egymást a h? s a hideg,
ujjaddal simítod arcom, szóval
becézel: lassan megremegek.
Huncut a csillag, szemedb?l sütve,
lágy fénye bódít, kering a szó,
mint vidám madár a felh?n repülve:
megsúgtam mindent, mi megsúgható.
H?vös az éjjel, szell? karol ma
s ujjaid közül az er? kiszól,
karod között fekszem, szívem dobolna,
s két csók között az est ránk hajol.