Alig hallom víznek hullámát
Az éj közepének mérésén
Tükröződik Holdnak őszies arca
Vértelen, színtelen a tó vizén.
S oly mély a hallgatása...
Még azt is hallom
Mint lótusznak virága sóhajtozik.
A mély tóban szépsége
Mintha onnét reám kacsint.
Suttogása folytonosan hívna
Kihalt hanggal öröké,
És szomorúsága ott a mélyben...
Hogy szomorkodjak én is még.