AZ INTERREGNUM ÉVEI
1301—1308
Ezerháromszázegy január tizennégy
Üresen áll a palotában a trónszék.
Halott harmadik András, a magyar király.
Kihalt az Árpád-ház jön a trónviszály.
Az interregnum évei következnek,
A koronázott királyok nem legitimek.
Az akkori törvényeknek meg nem felelnek,
Nem Esztergom érseke koronázta őket.
Leányágon volt még Árpád ivadéka,
Hisz negyedik Bélának élt még unokája.
Ottó lészen ő Bajorország hercege,
A zűrzavarban uralkodni nincs kedve.
Vencel a csehek és lengyelek királya,
Nem tud magyarul ezért nem vállalja.
Pedig ő is vérből való, ükunokája
Bélának, a hon második alapítójának.
Ott van Anjou Károly a nápolyi király,
Akinek a dédapja ötödik István.
Egyenlőre ő sem kér a zűrzavarból,
Fél ő is az ittlévő anarchiától.
Félelmüket mindhárman kinyilvánították,
Valójában az országot nagyon akarták.
Háromszázegyben az országnak gyűlése,
Az urak, Vencel fiát választják egységben.
Kit a kalocsai érsek Székesfehérvárott,
István koronájával megkoronázott.
Királyként felvette a László nevet,
Legitimitása megkérdőjelezet.
Nem Esztergom érseke tette rá a koronát,
Ezért a Szentszék nem ismeri el hatalmát.
Mikor megkoronázzák csak tizenkét éves,
A kiskirályokat megtörni nem képes.
Ez időben az országnak valódi urai,
A fő urak kiknek vannak nagy birtokai.
Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz Jakab,
Kőszegi Henrik, Kán László tartomány urak.
Valamint Babonci István és nemzetségei,
A trónon ülő királyt egy sem tiszteli.
Szegény kis Vencelt a gondok megviselték,
Ezért hát lemondott és átadta tisztségét.
De nem a német király akaratára,
Ki a magyar trónt Károly Róbertnek szánta,
Hanem saját döntését végrehajtva,
A trónt és a koronát bajor Ottónak adta.
Történt mindez háromszázöt októberében,
Mikor Ottó seregeivel Vencelhez állt Brünnben.
Magyarországon is nőtt támogatottsága,
A Kőszegi csoport nyíltan mellé álla.
Ők szorgalmazzák a megkoronázását,
De jövetelének veszélyét nem látták.
Rudolf osztrák herceg az utakat lezárta,
Ottó valahogyan mégis átjött rajta.
Székesfehérvárott várta Rádi Benedek,
Ki lészen elismert püspöke Veszprémnek.
És még ott van Antal is Csanádnak püspöke,
Kik a Szent Koronát helyezik fejére.
Ottó a király, de ő sem legitimált,
Esztergomnak érseke most sem celebrált.
Ezek után seregével Budára vonula,
Bejárja a várost, fején a korona.
Tettéért, Kelemen pápa őt kiátkozza,
Hívei fogynak, zsugorodik uralma.
Ezért Erdélybe indul híveket szerezni,
De Kán László vajda, fogságába ejti.
Pár hónap múltán, csak úgy szabadul,
Hogy hatalmas vagyont ígér váltság díjul.
Háromszázhétben feladva terveit,
A magyar trónról lemond és hazaköltözik.
Színre léphet Károly a pápa kegyeltje,
Kit a magyar trónon rég látni szeretne.
Az Anjou-ház magyar megalapítója,
Hamarosan ő az ország uralkodója.
Budapest,2009.március.07 Albert Ferenc