Fekete-tumor
Írta: imbecile Dátum: March 09 2009 16:29:41
H
Tegnap szebb voltam.
Görbe tükrön át lesz csak kerek a világ.
Nem megvenni akarom az életet, csak ott lenni.
Teljes hír
Minden annyira relatív és átfoghatatlan,
hogy inkább hagyom, hogy a mindenség fogdosson.
Erre már megszólal az erkölcs.
Unottan hallgatom a józan eszem prédikációját.
Tartanak még a bölcsek,
de a szívem húz el, messze-messze, áttetsző végtelenbe.
Távoli fal.
Átrepülhetném.
Rózsaszín súly próbálgat.
Szétfröccsent bennem.
Egy szivárványhajú póni csöpögő nyála.
Egy lap, két lap.
Mind koromfekete.
Azt akarják, hogy veszíts.
Rém-buszokban utazva szürkévé folynak össze a színek.
Érzéskavalkád hányás dől bennem.
Ide-oda.
Már alig állok a fejemen.
És ha viccelnék,
azt mondanám, hogy komoly vagyok.
Árokpart.
Eldőlő busz.
Szétreppenő lepkék.
Néhányuk túl földhözragadt.
Szárnyuk húgytól nedves.
Gurul a bili.
Borul az ég. Futás.
Ütésétől szédülök.
,,Nincs más" alkotta kotta.
A kottatartóból már műlábat öntöttem.
A szükség hazug.
Tegnap szebb voltam.
Görbe tükrön át lesz csak kerek a világ.
Nem megvenni akarom az életet, csak ott lenni.
A gyomromban megint égető, maró, pezsgő görcs.
Ha elmúlik pezsgőt bontok.