Megnyíl egy fekete felhő:
Szól vala az úr egy ifjú párhoz:
- Üres most a szeparé!
Nyílik ajtó a különszobához.
Két kéz nyúl kis lámpáért.
Lőn sötétség a szobában,
ágy nyikordul szürke félhomályban.
A hang így rendelkezett.
A hang így rendelkezett.
Egy anya a kiságyban alvó gyermekéhez:
- Babucikám! Aludj drága kincsem.
Anyukád vigyáz majd reád.
A szél - zene neked szól életem.
Sok tündér alussza álmát
a holddal, ne törődj gonddal.
Szenderülj szerető szavaimmal.
Húnyd le kicsiny szemeid.
Húnyd le kicsiny szemeid.
Az életnek pillanatokból vannak szárnyai.
Hosszú és forgalmas a bálterem,
Ódon csillárain tűz,
Pisai freskó felvillan a fényeken.
A halál táncba űz.
Megragad csontos kezeivel,
Nem tudsz ellenállni, lépkedsz, vétkezel.
Fekete maszkja alatt énekel, hörög
Látom itt mindenki utolszor pörög.
Mindenki részt vett az álarcos bálon.
Feltűnik a nap az égen, vége a táncnak.
Mozog a föld, sírok - sorra nyílnak.
Látom ahogy szerelmemmel szívem temetik.
Álarca marad csak a felszínen,
s domborulatára hullnak könnyeim.
Egyedül állok némán, szemben a világgal.
És sepergetem életem romjait.