Párától nedvesek a tükrök,
Levendula illata lengi be a fürdőt.
Meztelenül állok a fürdőszobában,
Kibontom a hajamat, s befekszek a kádba.
Átölel az illat, bőrömbe bújva,
Behunyt szemekkel gondolok a múltra…
Imádom a víznek selymes melegét,
Újra a testemen érzem a kezét.
Itt van velem, érzem a testemen,
Csókolja ajkamat, szerelmes lelkemet,
Lassan simogat, lágyan, finoman,
Érinti nyakamat, arcomat, ajkamat.
Sokszor történik ilyen csoda velem,
Zúg a fejem, és hevesen ver a szívem…
Szép álom, és nem bánom – újra kívánom!
De kilépek a kádból, és elhagy a mámor.
Hófehér kendőbe burkolom testemet,
Hosszú hajamról vízcseppek peregnek.
Csendben surranok be a szobámba,
Fekszem az ágyamon, új csodára várva.
2009.03.