Válaszlevél Romhányi József Marhalevelére
A tavaszi mezőn jártamba' keltembe'
Pecsétes levelet egészbe nyeltem le,
Felkérődztem és elolvastam menten,
Csak a tehénpecsét zavart, kicsi szentem.
Most válaszom olvashatja, Tarkamarhám,
Ha szerelmébe még nem halt bele balgán,
Hiszen tudja vonzalmam kimondhatatlan,
Testem vágyban ég önért, forró tűzkatlan.
Ne iruljon-piruljon a felsáljában,
Bízzon rezgő rostélyú bikájában,
Míg a farkam heseget sok pimasz legyet,
Önnek ajánlok magam alatt egy helyet.
Mit nekem a nagy tehéncsorda, mon dieu,
Ha bősz bikaként elém tárul egy fartő,
Oltógyomromban olthatatlan vágy éleszt,
Mikor szememmel az újkapura nézek.
Most patám alatt egy frissen ejtett lepény,
Legeltetem szemem kiskegyednek begyén,
Hiába van a sok legelésző marha,
Mindegyik a bikák bikáját akarja.
De Önnek a legszebb a fehérpecsenyéje,
Kipróbálnám, hogy döng a becses fartője,
Legvégül magába döfném szőrös szegyem,
Dióimat most nem kell elővegyem.
Ne ábrándozzon ott álltában kérődzve,
Én marha, én leszek a maga kérője,
Látja lapockám izgatottan ugrál,
Vigyázzon maga mögött egy másik bika pulzál.
Ne egyenek magából soha borsostokányt,
Öleljen hát tőgyére engem, a mokányt,
Kecses lábaival járhatja a tvisztet,
Egyetlen tehenem sose legyen bifsztek.
Hogy reng a magácska gyönyörű uszálya,
Pörköltnek mégis jobb a felső lábszára,
Legelném Önnel a réten a tarackot,
Meginnák a pertut, pálinkát, a snapszot.
Reszelős nyelvemmel megnyalnám szőrmentén
Lennék kedvese inkább, mint szőr a mentén,
Látom szíve sóvárog, hagyja bánatát,
Ne féljen, csókolom szépséges pilláját.
Hiszen tudja kedves, az én nevem Bingó
A magácska tőgye ring, mint sárga ringló,
Drágaságom, húsának java a bélszin,
Arca, hogy elsápadt olyan, mint a bél szín........
Emígyen udvarolt a bikánk a tehénnek,
Legelők rejtekén hol és hogyan tevé meg,
Bikánk így lett a tehénházasságok rabja,
Bingó, a bikák bikája a vénülő marha.