Gondjaim a küszöbre teszem.
Itt hagyom neked,el nem viszem!
Itt hagyok minden bent rekedt szót.
El nem sírt könnyet,a ritka jót.
Marad az ágy,...a szék,...az asztal.
Már semmi,semmi nem marasztal!
Marad az átok,a hazugság.
Már hangosan hív a szabadság!
Itt hagyom a bús emlékeket.
Magányos napokat,éveket!
Itt hagyom neked!Én most megyek!
2009.03.