könnyen libben
fodros ruhád
táncra perdül
ezernyi virág
csalfa nő vagy
te tavaszi szellő
huncut, s előkelő
csókodtól
nem serken
ajkamból vér
te nem vagy
vad fagyos
mint a zord tél
kedves vagy
csodaszép
simogatod
ősz szakállam
jól esőn
még nem vagy
az igazi
majd, akkor
ha hajadat
illatos virág díszíti
akkor akarok
veled
ölelkezni
mint siheder
szerelmesek
öledbe hajtani
ősz fejem
s karcsú tested
rügybe fakad
velem
rohanok
a réten
veled szemben
széttárt karod
között
milliónyi év
tavasza
rám köszön
adva hitet
a létnek
búcsút intve
a végnek
ó tavasz
te vagy az élet