Árvácska
lelkemnek
egyetlen
virága!
Árva
neved
engem
vigasztaljon
könnyeimnek
koldus -
módon
menedéket
adjon.
Esőben
együtt
ázunk,
szél
tépte
arcunk,
remegve
mutatja
fájdalmunk.
Kis
kertekbe
félrevonultan
éljük
napjaink,
nem
ártunk
másnak,
nyomorunkból
kimászva
pompázva
virágzunk.
Leszakítani
nem
fognak,
szirmainknak
nem
árthat
több
bánat.
Színesek
leszünk
mint
a
vágyak,
elvesznek
bennünk
majd
az
álmok.
2006. július 9. vasárnap