Jajjgatok de kinek?
Írta: Italy019 Dátum: March 21 2009 16:22:35
M

Érzem nekem nincsen szívem.
Ha volt is, gyorsan elmúlt.
Korán, tizenkilenc évesen
a láng lejjebb hagyott, kihunyt.
Teljes hír
-

Érzem nekem nincsen szívem.
Ha volt is, gyorsan elmúlt.
Korán, tizenkilenc évesen
a láng lejjebb hagyott, kihunyt.

- Korai ezt mondani.
Vágják sokan hozzám!
Csak tudnék felejteni,
ó mennyire akarnám.

- Nem láttam mindent.
Sőt talán mindig vak voltam.
Mikor szívem, mindenem,
egyetlen nőnek adtam.

- Eldobták az elveszettet,
ami volt, már csak emlék.
Bánatában odaveszett,
úgy is csak ócska játék...

- Húrjai hangtalan - jegyeket
játszottak, de vége a dalnak.
Áldom a sötét hegyeket,
amelyek eltakarnak.

- Halványult évről - évre,
lassan eltűnt teljesen.
Átok rá! Átok a szívre,
kór volt csak testemen.

- Dobogott, dobogna még.
Talán én is akarnám...
De minek volna még,
ha volna ezt mondanám.

- Néha sajog a helye.
Kitöltetlen az űr.
A kavics mi benne,
szépen kihűlt.

- Mire jó a szív,
ha nincs mit szeretni?
Miért nem jó a kő,
ha csak gyűlölni...?

- Mért és kit gyűlölök?
Mindent mi a világon van,
ez nem igaz, bevallom
csak önmagam.

- Sem ócskább, rosszabb,
nem vagyok senkitől.
Csak az enyémbe belemártott
a szerelem, a legélesebb tőr.

- Reménytelen vagyok.
Soha nem fogom tudni,
milyenek azok, kik szerelemmel
tudnak szeretni.

- Ha esélyeket kapnék,
minden megváltozna. -
Nem kaptam esélyt,
S szívem megszívta.

- Összetört mint egy üveg,
amit eddig piás szorongatott.
Tekintetem is már üres,
könnyet, kitudja mikor hullatott.

- Nem süt a nap az égen,
de ha sütne se éreznék semmit.
Nem fázok ha hideg jő
és átlépek mindenkit.

- Nekem az a fajta múzsa jutott,
ki nem tisztel se engem, se másokat.
Könnyedén darabjaimra szétszakított
pár, meggondolatlan pillanat alatt.

- Boszorkány ki seprűn ülve,
átkokat szór minden lakott
nincstelen kis háztetőre.
Nem bánta, hogy bent vagyok.

- Gyorsan hatott az átok,
átitatta lényem.
Akkor helyben fogadtam
örök hűségem.

Szív nélkül!( Kő helyén )!
Volta nélküli örömömben
fogant e költemény.
Megszakadt, édes Istenem...!

- Jaj így, jaj úgy!
Jajgatok de kinek?
Hátha fülébe jut bánatom
egyszer valakinek.

Hátha megszán engemet,
meglátja mi mögöttem van,
kapok tőle egy új szívet
és a maradék szikra lángra lobban.