A kert állandó lakója vagyok,
nevem Szultán, s néha ugatok.
Hatalmas a testem, hosszú a bundám
kutyaszívvel szeretem a gazdám!
Már tizenkét éve a házhoz tartozom,
Mindennap megkapom az adagom,
jó ízűen el is ropogtatom,
a finom csontokat rosszabb napokra elásom.
Jól érzem magam, hűs fa alatt a lakom,
csak a lánccal van némi bajom!
Az ivóvíz is mindig friss előttem,
sokat iszom, mert bundába születtem.
Néha irigylem a macskákat,
amint szabadon egerekre vadásznak.
Fél szemmel lesem őket,
nem is lennének jók házőrzőknek!
Azt azért kicsit szomorúan látom,
amikor üresen fénylik a tálam.
Régóta úgy van, naponta egyszer.
A kutyának több nem kell?
Örülök,mikor gazdám autóját hallom,
farkam csóválva a kaput lesem folyton.
Örömöm csak akkor nagyobb,
ha hangot gazdámtól hallok.
Igazán boldog pedig akkor vagyok,
amikor a kertben vele futhatok.
Engedi, hogy szaglásszak, ha kell ássak,
kutyamódra örülünk egymásnak!
Szeretem a gazdám, ő is engem,
éppen ezért nem engedem,
hogy a kertbe idegen bemehessen,
ha kell, ugatással neki bejelentem!
Ha majd öreg kutya leszek,
gazdámmal csak pihengetek.
Simogatását hagyom, néha vakkantok,
emlékeket a szép időkből álmodok,
öreg gazdámnak sírig hű kutyája maradok!
Pécs,2007-09-13