Megőrülök, ehhez nem fér kétség.
Lassú iramban telik a délelőtt.
Gondolataimban szörnyű rémség,
kis telefonom sem jelez térerőt.
- Nem tudlak hívni, nem találkozunk.
Kotyog a kotyogó a régi tűzhelyen.
Ma ez lesz a harmadik kis adag.
Nézem az órát, év telik a perceken,
kín - tétlenség mutatóiból fakad.
- Nem biztos, de talán megőrültem.
Ajtóm darabjait nézegetem még.
A kilincs a szőnyegen hever.
A hiány, a hívatlan - ősi vendég
tört, zúzta, csengőt nem ismer.
- Vajon miért jött, én nem kértem rá.