Tudod
néha elalszik bennem a csönd
hegyeket ringat
óceánokat simogatva
álmokat szőve felette
valósággá nő a képzelet
s repülni engedi a lelket.
Tudod
gyermeki hévvel vágyom
legyőzni bennem az időt
mit távolságnak képzelek el
nem értve miért bennem van
és romlik véle a testem
véremben jajdulón az anyag.
Tudod
hiába játszom istent
romlandó anyagom cipelve
szentséget vágyó keresztben
vajúdva születek
s ugyanúgy halok meg
csak a testem nő öregedve reám.
Tudod
a halál után is nő
egy ideig a köröm meg a szőr
mert nem mondta néki senki
csak a test táplálja még
s míg élsz észre sem veszed
mert nem lényeges dolog.
2009-03-30