Ülök
a
semmi
közepén,
könnyeim
patakká
váltják
a
nap
sütötte
életet.
Önmagam
nyomorék
rabja
vagyok,
menekvésem
csak
te
lehetsz.
Késel,
nem
tudom
hol,
merre
keresselek.
Talán
árnyék
vagy?
Rejtetten
megbújva
írt
sorok
mögött?
Ismersz
látatlan,
bókjaid
özöne
titkokat
rejt.
Lelkem
helyet
követel
magának
benned.
Utunk
nem
egyfelé
jár,
de
tudom
sorsunk
kettőnkre
vár.
2007. április 8. vasárnap-9. kedd