Hitvallásom az életről
Írta: tenger Dátum: április 21 2009 17:07:06
H
Szabadságot adtál egykoron,
Mélységek, szeretett hajnala,
S most úgy tekintesz én reám,
Mintha lennék, az éjnek angyala.
Teljes hír
Szabadságot adtál egykoron,
Mélységek, szeretett hajnala,
S most úgy tekintesz én reám,
Mintha lennék, az éjnek angyala.
Kezem vezeti sok száz csillag
Hangomat öleli sok száz ember,
Kimondva örökre a legszebb szót,
Ennél több, nekünk, nem, és nem kell!
Hited vagyok neked ki küzdessz!
Reményed vagyok ki mindig átkarol,
S a SZERETETED A NAGY MAGAS ÉGBEN,
Mely előtted kedvesen, mindig meghajol!
Éjben hamvadó rózsa vagyok, én
De az is lehet, hajnalpírban kelt álom,
Melyben engem kereső szép szemeid,
Újra, meg újra, örömmel viszontlátom!
Mélységek, mélye, boldog csillagok,
Ékességben fénylő, mámoros hajnalok,
Játszatok nekem majd egy utolsó dalt
Ha utolér, gyertyalángom oltó alkonyom!
Én táncolva, dalolva visszaadom,
Kapott angyalságos, boldog létem,
S kimondom azt, mit mások sohasem,
Én e földön, nem hiába, nem hiába éltem!