Hazafelé a vonaton
Írta: piedone Dátum: May 01 2009 08:55:06
A
Szédít, repít, már szinte fáj.
Zöldülő mezők látványa simogat,
Hatalmas táblákban, sárgán virít a repcevirág...
Teljes hír
Hazafelé a vonaton
Mellettem gyorsan suhan a táj.
A tér, mint alaktalan gondolat
Szédít, repít, már szinte fáj.
Zöldülő mezők látványa simogat,
Hatalmas táblákban, sárgán virít a repcevirág...
Homlokom mögött bőszen kavarognak
Képek, színek, foszlány-mondatok.
Az elmúlt órákon átragyognak,
Mint szelíden mosolygó Angyalok.
Zúduló emlékek árjával, ádázúl harcol az elme...
Jólesett a fojtó szűrkeségből,
Ha csak egy percre is, kiállni a Fényre.
Megszabadulni kórtol, szenvedéstől,
Csillogó szemmel felnézni az Égre.
Boldogan fogadni, s szívből viszonozni minden kedvességet...
Látni és hallani Valóság-lényetek,
Átlépni veletek ama másik síkra,
Hová belépni, engedélyt én nem kérhetek,
Meghívásom oda, Rátok volt bízva.
S vártak rám ott nyitott kapuk, őszinte, baráti ölelések...
Mikor a kölcsönös tisztelet,
S a kíváncsiság bennünket csöndre intett,
Mint büszke szülő a gyermeket,
Mutattuk be egymásnak kedvenc verseinket.
Néha lámpaláztól és kitudja még mitől...meg-megcsukló hangon...
Majd elkezdődtek nagy beszélgetések,
Ki, mit, miért, mikor és hogyan?
Jöttek válaszok és pro-kontra érvelések,
Sodorta szavaink bő lavina-folyam.
Nyitott agyakban ezernyi gondolat, megannyi érzés gazdát cserélt...
Mint minden jónak, vége hamar eljött,
Búcsúzni kezdtek, kiknek menni kellett.
A házigazda még egy pohárral töltött,
S elhagyták lassan - e földi Édenkertet.
Kísérte Őket visszaútjukon a lenyugvó Nap bíbor Glóriája...
Mi, még egy páran, a tűz körül űlve
Sütögettünk jó falatokat,
A láng hevétől s a bortól hevülve
Adomáztunk, s kacagtunk nagyokat.
Az Éjszaka hűvös varázsa átölelt és lágyan körbefont...
Nehezen tudtunk a mától elszakadni,
Rossz volt bezárni megint a kaput.
Tudtuk, a holnap búcsúcsókját fájó lesz fogadni,
De egyre sűrgetőbben szól bentről a KAKUKK!
Majd álmunkat vigyázva, virrasztott felettünk nevetve a Hold...
Kattognak a sínek, vonatom tovább robog.
Nézem szemben az ülésen Ajándék Rózsám.
Bár az út folytán, szirma kissé megkopott,
Most ott, Őbenne lakozik Múzsám
És Ti is itt vagytok velem, barátaim és költő-társaim
Hazafelé a vonaton...
2009-04-30