Messze innen, messze onnan,
Túl Óperencián,
De nem kastélyban, nem mezőn,
Nem mord hegy fokán,
A kis kertben, egy ház mögött,
Jácint-szirmok alatt,
Ott bújt meg az én falucskám;
Kicsi, mint egy falat.
Sürgő-nyüzsgő emberecskék,
Siettek dolgukra,
Határfalva házai közt,
Ki erre, ki arra.
Moróc pék a kenyérkéit
Rakosgatta sorba,
Tifót szabó cérnaszálat
Fűzött tű fokába,
Berzebab kertész locsolta
Pöttöm virágait,
Dinga mester pedig tolta
Súlyos talicskáit.
Ám míg Határfalva népe
Szüntelen sündörgött,
Túl harsány zajon-zsivajon,
Két almafa között,
Kidőlt-bedőlt kalyiba állt
Csendesen, magában,
S előtte, a hintaszéken
Üldögélt vidáman,
Kék kötényben, kék kendőben,
Piros mellénykében,
Vénséges Boróka néne,
Békés csendességben.
Kipett-kopott boltocskája
Üresen ásított,
Látott az már, egykor régen
Több, no meg szebb napot.
A polcok a boltban mind-mind
Némán árválkodtak,
Miközben az évek során
Lassan el-elkoptak.
„Játékország” – hirdette a
Bolt színes cégére,
Bár már réges-rég nem nézett
Senki sem feléje.
Ám Boróka néne mindig,
Mindig vidám maradt,
Örök jókedvén az idő
Tapodtat sem haladt.
Hiába volt bár egyedül,
Hiába volt bár vén,
Csak mosolygott, csak mosolygott,
Némán, hintaszékén.
„Bolond boszorkány!” – morogta
Moróc pék mogorván.
„Szegény öreg!” – sajnálkozott
Tifót szabó némán.
Határfalva népes népe
Mind-mind megbámulta,
Hogy aztán szerény véleményt
Alkosson meg róla.
Ám hiába nevették ki,
Szidták, vagy csúfolták,
Boróka néne mosolygott:
„Ó, szegény bogárkák!
„Szaladnak, lótnak-futnak mind,
Reggeltől estélig,
S nem jutnak egyről kettőre,
Keltétől nyugtáig,
Oktalan kis madárkáim,
Nem tudják, mi a jó.
Bolond lennék? Netán szegény?
Majd ha hull piros hó!
Ők rohannak, én ücsörgök,
Ők múlnak, én élek,
És hogy én lennék magányos?
Attól én nem félek!”
S míg mosolygott, csak mosolygott,
Vén Boróka néne,
Kis boltocskája padlásán
Feléledt a mese,
Porlepte, öreg játékok
Ébredeztek lassan,
Babák és katonák, macik,
Egy nagyobb dobozban,
Szépen kikászálódtak mind
Kartonkunyhójukból,
Libasorban meneteltek
Le a bús padlásról,
Majd kiléptek a boltajtón,
Ki, a nap fényébe,
Ahol mind táncra perdültek…
Itt a mese vége!
Vagy nem! Várj csak! Nem is, azt még
Hadd tegyem hozzája:
Moróc péknek, Tifót úrnak
Leesett az álla!