Pillanatképek
Pillanatképek, mely életünk során végig kísérnek,
Boldog perceken keresztül, és síró órákon át,
Mikor azt hinnénk minden meg áll,
Csak megy tovább.
Valahol a valós síkon,
Eltévedve a fellegek felett,
Ott vagyunk valósak talán,
S mégis úgy hisszük miénk a világ.
Ma egy kecses szárú virág,
Holnap már az illata is a múlté,
Míg a sors kereke forog,
Így megy ez,
Míg létünket oly fontosnak tudjuk be,
S közben nem vesszük észre,
Hogy gyarló kezeink alatt egy világ roppan össze,
S a világ felkiált.
Nem tűri a további önző rapszódiát,
Szeretet gyümölcseit nem adja már oly könnyen nekünk át.
Ostoba ember, magad jó léte fontosabb annál,
Kitől a kenyeret kapod az asztalra!
Hát való ez így?
Helyes s jó?
Vagy csupán gyarlóságod ne továbbja ez is?
Védekezésed? Haszontalan!
S csak keserű könnycsepp hull szemedből,
Ha a föld melyen lépdelsz,
Megelégelve elnyel,
S többé nem szabadulsz.