Az én Élethegyem
Írta: tenger Dátum: Május 22 2009 17:31:56
H
Valahogy mindig tudtam, érzetem,
Hogy valaki fogja, vezeti, újra kezem,
De valahogy akkor még, nem láttam,
Oly csillogónak az én élethegyem.
Teljes hír
Valahogy mindig tudtam, érzetem,
Hogy valaki fogja, vezeti, újra kezem,
De valahogy akkor még, nem láttam,
Oly csillogónak az én élethegyem.
Féltem egykor, e magasságtól,
Féltem, hogy lavinák sora temet,
De nem így történt, de nem ám,
Mert az Isten engem is szeret!
Szeret, és mindig tanít, hegyet mászni,
Tanít, hogy mások boldogsága legyek,
De úgy, hogy miközben mászom,
Ne tapossam szét az élethegyem!
Ma már boldog vagyok én, boldog
Az Élethegyem is csodásan virágzik,
Csak a te kezed ó drága jó anyám,
Nékem az, nagyon, de nagyon hiányzik!
Mindig örülök én, ha velem vagy,
Ha újra mint vándort magadhoz ölelsz,
Én ekkor érzem csak igazán- Igazán,
A mennyek országa mennyire is közel!
Élethegyem csúcsán állok Édesanyám,
S a szereteted kincseit én ott találom,
Melyeket most én e versikémmel együtt,
Néked aranyló- imádkozó kezeidbe ajánlok!