Életem f? m?ve romokban hever
Írta: csak-fater Dátum: August 22 2007 05:11:16
Életem f? m?ve romokban hever,
Fájdalom, üresség, lábamról lever.
Teljes hír
Életem f? m?ve romokban hever,
Fájdalom, üresség, lábamról lever.
Keser? pirulák pótolják örömeink terét,
Önkezemt?l megkímélnek, most létünk a tét!
Oda minden erkölcs, oda minden hit,
A bizalom keresi utolsó csíráit.
Megtalálja vajon? Van még ott tán, csak keresni kell!
Szólj, ha van bel?le, optimista leszek nem esek el!
Hiába a gondolat, a szó tisztasága,
A jó tett kevés, ha többre vágyik párja.
A b?n sokféle, eszem rabja voltam,
Feloldódni képtelen mindennapjainkban.
Kevés voltam, most már tudom, tán kés?,
Mulasztással vétkeztem, én balga ingyenél?!
B?ntelenség tudatában, tudatlanul fájdalmat okoztam,
H?tlenség, hazugság, ármány, tragédia jutalmam.
Együtt a család, ketten hoztuk mindezt létre,
De boldogok voltunk, emlékszel? Nagy kár érte!
Most már öten vagyunk, az ötödik kibic,
?t Te kerested, nem közös, csak rossz vicc.
Két gyermekünk mosolyogva éli mindennapi életét,
Nem sejtenek semmit, kívülr?l nem látszik, mi itt a tét.
Lányka az örök vadóc, fiunk a néha duzzogó s csupa kritika,
Ugye nem hagysz cserben minket, édes anyuka?
Eszed hozzánk haza húz, hol hazug béke fogad,
De tisztelünk, ám szíveddel számolj el csak TE magad.
Esdekl?n figyellek, hátha majd engem hívsz,
Itt vagyok Neked örökre, ha újra kibírsz!
Hozzám beszélsz, pedig mástól vársz választ,
Mi az a súlyos ok, mely így elválaszt?
Rosszat tettem tán, vagy áldozat vagyok?
Éget a kín! Segítség, majd belehalok!
Karod átölel még, de mást már forróbban ölelne, tudom jól,
Látom szemed nyitott könyvében, olvasok a sorokból.
Néha rám téved egy pillanatra, véletlen talán,
De gyorsan elrebben, itt hagyva, kábán.
Tested hozzám bújik, hidegen, némán,
Egyre ritkábban... . hisz mást kíván.
Lelked övé, szíved mi egykor értem, most érte dobban,
Tán megpróbáltál küzdeni ellene, de érte jobban.
Még van tán reményünk, nem lehet, hogy így érjen véget!
Tartozunk egymásnak, csókolom az elmúlt húsz évet!
Pislákol benned még a parázs, ez a t?zzel rokon,
Építsünk hát új bizalmat hamar a romokon!
Képes vagy újra hinni a mi közös, szebb jöv?nkben?
Én hiszek, és olthatatlanul remélek, még benn vagyunk az id?ben.
Feléd nyújtom a kezem kedvesem, mit oly sokszor fogtál,
Szemedbe nézek mélyen, ragyog az még mindig mint opál,
S kérdésem sajgó szívvel, remeg? hanggal felteszemr30;.
Megfogod e a kezem, maradsz e velünk, leszel újra az életem?
Csitt, ne, ne most felelj kérlek, most csak nézz, nézz végig rajtunk,
Ezek mi vagyunk, jóban, rosszban, ez a MI családunk!
2001 augustus