INTERMEZZÓ
Írta: Jampa Dátum: Május 30 2009 12:30:30
H
A franciacipőm és a franciatanár egy időben
lépett be az életembe. Rég nem szerettem akkor
Teljes hír
INTERMEZZÓ
A franciacipőm és a franciatanár egy időben
lépett be az életembe. Rég nem szerettem akkor
már, abban az időben senkit. Így örvényként örvénylett
bennem a felgyülemlett érzés, mely özönvízként
kitörve, gátakat szakítva, zubogva, zuhogva zuhogott,
tört ki mindent elsodorva. Kamaszlány feelingjét
érezve, szerelemben szerelmesen kacagtam,
kacagtam, és kacagtam. S kacagtam süldőn mindenen,
nem férve bőrömbe. Bódulva szerelem italának
mákonyával, kanyarokat életveszélyesen véve piros
kis négykerekűmmel, rohantam hívó szavakra.
S réveteg révületben töltöttem életem – egy más
dimenzióban. Magamhoz ölelve az egész világot,
vittek franciacipőim a franciatanárhoz. Domb
tetején, hol csillagok, tücskök, virágok, fák voltak
társaink egy parányi lakban, hozzánk szegődött egy
kóbor kutya, kinek „Zsömlye” nevet adtunk.
Kapcsolatunk virágzása és hervadása tiszavirág
éltű volt, s e bohókás csitri csacsogásnak hirtelen,
oly gyorsan vége is szakadt. „Felnőve” elváltunk,
békével szívünkben. A franciatanár ment, de maradt
a franciacipőm!
Egyszer még életünk vonalai keresztezték
egymást, – megtudtam; megtalálta párját,
boldog volt. Időnként mikor szentjánosbogarak
gyújtotta világnál mézédes, este csordogál,
régi esték hangulata megsimogatva visszaszáll.
Olykor még a dombtetős reggeli tea zamata
is, ízlelő bimbóimon emlékként feldereng.
Kopottas franciacipőm a lábamra kerül,
s visznek franciacipőim vidáman tovább,
tovább, messzire, messzevágyó utamon.