Unokáim
Írta: Jampa Dátum: June 01 2009 10:04:12
A
Adja utam, éltem, hogy kövessem soká,
cseperedő apró kis létüket, éltűket!
Teljes hír
UNOKÁIM
Unokáim szépen sorban növekednek
egy csokorban. Kari-Karika a legnagyobb,
ő az első, szívemben is ő az első. Reggel, este
nyúzza a bőrt, a nagy gólkirály, focibajnok.
Második Vesztus, ki Anyukám nevét kapta.
Nincs oly ló, mit ne imádna. Csacsogása
töretlen, apró női létét tükrözi, betölti a nappalit.
Harmadik Evi volt, ki létével terhét
töltve karmájának, csak üzent. Fürdött ő
könnyben, szeretetben. Negyedik ki kegyet
oszt szülők s mamik közt ő, a Dorci. Néki
semmi szék, vagy asztal, legyőzve magasságot,
mint, ki Csomolungmát mászta, diadal ül
kópés arcán. Ötödik Marcus, ki ringnek nézve
anyja pocijában még csak öklöz. De jő május,
s kibújik e létvilágba, és hoz ismét újra,
ötödszörre szívembe új, meleg, fénylő
napsugarat. Kicsi ujjak, apró kezek
mily sorsokat, mit sejtenek, mit rejtenek?
Adja utam, éltem, hogy kövessem soká,
cseperedő apró kis létüket, éltűket!