SÍRT A LANTOM
Írta: Jampa Dátum: Június 12 2009 18:21:57
A
Messze, egy oázis biztatva kecsegtetett
Pálmafa-, délibáb-szivárványos ecsettel.
Magamnak épített erős, kemény gátam
repedt, repedezett, éppen csak elszakadt.
Teljes hír
SÍRT A LANTOM
Lantom csak sírt, nem dalolt már mára.
Lantom letettem, ma már nem pengetem.
Elpattant megfáradt öreg, beteg húrja.
Sóhajtott egyet, kopott, szúette fája,
s lassan jajongva-, zokogva megrepedt.
Így csak aprókat nyekergett, mekegett,
s betegen lihegett szegény kis párája.
Mit ér így életem?
Jobb felem elhagyott – egyedül fél lettem!
Borzongva egyre jobban dideregve fáztam,
testváramban reszkettem, remegve citeráztam.
Mint kietlen, kopár, sivatagnak homokja
kitikkadt, sivár, cserepes lett árva lelkem.
Messze, egy oázis biztatva kecsegtetett
Pálmafa-, délibáb-szivárványos ecsettel.
Magamnak épített erős, kemény gátam
repedt, repedezett, éppen csak elszakadt.
De jaj, ha átszakad!
Múzsám csendben pihent, pihegve elszunnyadt,
feje kedvenc, csíkos vánkosán nyugodott.
De biz én meglesem!
S édesen szendergő álmát meglestem.
Óvatlan álmában, kedves, édesded,
szelíd mosolyát osonva elcsentem!
Ne sírjon-ríjon lantom!
Pihenve egyet, szebb lett a mosolya.
Megnyílott szíve, újból fakadt a dala!
Lantomat megleltem,
újra lett életem!