Szentiván éji álmok
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 13 2009 20:31:36
H
Ezt látva a nimfák megriadtak,
szegények a folyó felé tolongtak,
szemükből kibuggyant a könny,
de megindult nagy rémületükön,
Teljes hír
Ezt látva a nimfák megriadtak,
szegények a folyó felé tolongtak,
szemükből kibuggyant a könny,
de megindult nagy rémületükön,
a korai vesztükön a folyó is,
a partig áradt fel a rohanó víz,
s így mutatta, hogy omló keble kék
selymén vár rájuk a végső menedék,
ahol a szegény nimfák végzetének
boldogtalan kínjai véget érnek.
Már mindannyian a part szélén álltak
és arcukon a halál színe sápadt,
riadtan, éppen rászánták magukat, hogy
megfúljanak s a fejük már lecsuklott,
mikor bokájuk hirtelen merev lett,
gyönge lábujjuk gyökeret eresztett,
szökdellő léptük torpanva megállt
és élő testük egyszerre holtra vált.
Zavart lelkük megrebbenve néha
szétfoszlott s lett a testükből kemény fa.
Vége lett lassan vérük melegének,
puha, lágy bőrükből lett durva kéreg,
karjaikból hajtottak vékony ágak,
hajfürtjeik fák lombjává váltak.
Ezért állnak vizek partján hajladozó fűzek,
szomorkodva, árnyat adón hűsek. ...