KÉTARCÚ
Írta: Jampa Dátum: June 20 2009 20:02:51
A

Arca szörnyű, ijesztően éget,
majd lesz az öröm, édes.
Becéz kezével, óv, átkarol karjával.
Dúdol füledbe, csitítva elringat ölében.


Teljes hír

KÉTARCÚ

Már borzadsz nevének hallatán is.
Rettegsz hirtelen jövetelén is.
Alakja látásától hajad mered égre.
Zúzott arcától,
arcába hulló csimbókos, zsíros hajától,
tépett, zord, ritka kecskeszakállától.
Nyála kicsordult, állkapcsa kifordult.
Odvas fogaknak bűzös hazája,
sötét barlang; szája.
Gyomrod tőle majd ki nem fordult.
Tekintete csorbult.
Gonosznak hajléka csordult nézése.
Bújnál bárhová, csak utol ne érjen.
Lenyom öklével, földbe tapos lábával.
Életed eltöri,
testedet ellöki,
fejedet betöri.
Rikácsolón bántó, érdes hangja
kegyetlen mértéke állít pellengérre.
Savát-borsát szavának hullajtja.
Lelkedet – a kegyetlen – szétmarja.
Vágyaidat sebtében tarisznyájába rejti,
s jártában-keltében elejti.
Teremtett fészke árva, sírhantja
kietlen – vérszomjas élte.
Arca szörnyű, ijesztően éget,
majd lesz az öröm, édes.
Becéz kezével, óv, átkarol karjával.
Dúdol füledbe, csitítva elringat ölében.
Erejét átadja, s gyógyít a szavával.
Gyógyírt tesz sebedre.
Tanít, felemel magasra,
feldob az egekbe.
Álmokkal telve lelkednek szárnya
repdes. Új utad mutatja,
újulást ad léptének virága.
Benned él, s lel életre a kegyetlen-kegyes,
kétarcú kudarcod.
(2009-06-20)