Csendes bánat...
Írta: Amara Dátum: June 21 2009 16:19:43
A
Annyira nem volt kedvem soha az élethez,
Hogy naivan, nyugodtan sétáljak köztetek.
Az emberek azt hitték, tőlem bármit kérhetnek.
Én voltam a nyúl, ki mindenbe belement.
Teljes hír
Csendes bánat...
Annyira nem volt kedvem soha az élethez,
Hogy naivan, nyugodtan sétáljak köztetek.
Az emberek azt hitték, tőlem bármit kérhetnek.
Én voltam a nyúl, ki mindenbe belement.
Ha küzdeni támadt kedvem, megszóltak.
Ha nem akartam ellenállni, baj volt.
Messze-messze rohanhattam volna.
De nem tettem, hátha találok egy kis Jót.
És nem találtam. Bárminek örültem,
Eltaposták, megtiporták, elűzték.
Nem maradhatott vidámság bennem.
Elzavarták életkedvem fürgén.
Féltem a világtól, mert kegyetlen.
Néha még ma is azt gondolom:
Minden felkelés számomra gyötrelem,
És tán nem is lesz soha otthonom.
De, bár megaláztak, lesújtottak,
Mégis én nyújtottam nekik segítséget.
Reményt adtam, ha láttam, komorak.
Mindig utat mutattam a túléléshez.
Csak én vártam a névtelen megmentőre,
Aki elsuttog nekem minden szépet.
Bár tudtam, nincs belevésve egy kőbe,
Hogy mindenkinek kijár a szép élet.