Gazdag szegények
Írta: sziszifusz Dátum: June 21 2009 18:17:04
M

Erszényünk tömött!
- Értéktelen pénzek
gubbasztanak benne:
- elveszett remények...

Teljes hír


Gazdag szegények

Erszényünk tömött!
- Értéktelen pénzek
gubbasztanak benne:
- elveszett remények...
Mi vagyunk a gazdag szegények.

Utazunk életünk szörnyű valóságán;
a lehetetlenség szétcsúszó határán.
Érkeznek a csekkek
pontosan. - Mint a japán
vonatszerelvények.
Mi vagyunk a gazdag szegények.

Mi vagyunk "A" polgárok
e félresikló honban.
Egyre mélyülő árok
szélesedik azonban
vágy és realitás között.
A félsz belénkköltözött.
- a tények kemények...
Mi vagyunk a gazdag szegények.

Még fizetünk.
Még törlesztjük a házat,
az autót a mosógépet...
- a biztosítás várhat.
Úristen! - megoldjuk valahogy,
hisz' mások is így élnek...
Mi vagyunk a gazdag szegények.

Még megtöltjük mindennap a Plázát,
de már nem érdekel miképpen ráz át
az akciók sora.
Az üvegpult mögött felvágott hegyek.
Hiába világítják pirospozsgás fények,
belőlük nem lesz vacsora...
- Megmászták őket apró barna lények.
Mi vagyunk a gazdag szegények.

Otthon meg csak ülünk,
nézzük a négy falat.
Ábrándozunk: Hol töltenénk
az idei szép nyarat,
mert gondolatban még gazdagok vagyunk!
De pénz nélkül, vajon mennyit érhet?
- Mi vagyunk a gazdag szegények.

"Anyám add el a házat!"
- A dolgozó ember mi mást is kívánhat?
Mert béréből, - hiába spórol
- nem jön ki sehogy!
Már lemondtunk Útról, autóról.
Az asztalon kiváltatlan vények...
Betegek lettünk, mi gazdag szegények.

Víziónk van, szörnyeket látunk,
hogy juthatott ide megnyert szababságunk...
........................................................................

Az utcán húgyszagú emberszerű népek
kéregetnek kincstári nylonfólián...
Járdakőt kímélő vízhatlan dívány
ez, hogy a frissen épített bicikliutat
ne marja fel a rothadó salak.
A sarkon valaki Zoo csemegét árul
- Kérsz belőle kedves Tanár Úr?
Vegyél belőle bátran!
nem szégyen ez
Itt a neylonon mindenki mindenkit tegez.
Mind itt van ki életében
a pénzzel bánni nem tudott,
és álla, vagyona, szép lassan felkopott.
Itt él,, nincstelen szegényen
a járdából még megmaradt, vékony szegélyen...
- ameddig lehet.
- ameddig nem szednek helypénzt,
- amíg a kalauz nem sípol :
Végállomás!
.............................................................................

- vagy mégse?

tölgyfakoporsó kétszáz,
szemfedő alig száz,
sírásás ötven,
a pap is kér eközben.
És ha mindent egyhelyen
megrendelünk máris,
ígéretet kapunk, hogy a sírhelyünkre....
a biztosítás: GRÁTISZ