Távolba néző tekinteted olykor megriaszt,
záporként hullik rám néhány elejtett szavad,
nem értem, nem tudom, csak sejtem, mi van velem,
félek, egyszer majd elemészt ez a nagy-nagy érzelem.
Korábban bíztam, hogy van ilyen, elhittem, hogy már éreztem,
ma mondanám, de nem merem, megtenném, de nem teszem.
Mert ez most más, valami furcsa, megmagyarázhatatlan dobbanás,
valami őrült, részeg szenvedély, pillanatnyi vívódás testedért.