Csillagos éjszakán sétálgatnék csendben,
Nem lassan, nem gyorsan,egyenlő ütemben.
A közeli kis tóhoz lassan közelednék,
S a tóparton egy kis ladik rám várva pihennék.
Beszállnék a csónakba s középre evezve,
Dülöngne a hajó, mintha csak lebegne.
A víz fodrai halk altatót zengnek,
Nyújtva édes álmot pontynak és keszegnek.
Pokrócba burkolva a felleget nézném,
Ott fönn magamat én is jól érezném.
Még itt vagyok lenn, de egyszer elmegyek,
S beragyogom nektek a végtelen kék eget.