A hiányok útján járva
- éhesen a beteljesülésre
- visszhangtalan lelkem
lóg a levegő karján.
Csak magányom az,
mit maradéktalanul
birtokolhatok; hűséges
társam és örökösöm ő:
a mindig érkező és
sehová nem jutó
vándor vagyok én.
Beteljesülésem tengere:
kiszáradt kút medre...
Csak a kongó szív
képes elnyelni s
elnyerni mindent
- hisz boldogok a
szellemi szegények -:
a folyton szomjazók
és mindig érkezők...
Szívem így lesz majd
jóllakott nagy álmokkal
s égő látomásokkal
gazdagon megrakodva.
bZs