Kétfajta Szerelem
Írta: Henkee Dátum: August 26 2007 19:38:52

Pedig nem egy szív-t?zet oltott el,
De most ért,tudja;hát boldog lett.

Teljes hír

Épesz? avagy zaklatott elme
Egyként képes,való szerelemre,
Másképp;különböz? szemekb?l épül fel,
Fogalma,ím annak,mi sosem évül el.

Józan ész nem érti,áll értetlen,
Ily csoda el?tt,ha az kéretlen,
Mib?l fonták e nemes babérkoszorút,?
Hisz csítít bántotta,vidít szomorút!
Hol szerzett arra magának jogot,
Hogy akaratlanul makacs,konok?
Szívet lázít,jobbá tesz,ezt látja,érzi,
Ám felhasználja,eldobja,visszakéri.
Az éj nappallá lesz,fénnyel telik,
S fényb?l a vizet vödörrel merik,
Ki-ki maga ereje szerint,fáradtan,
Aztán er?t gy?jtva bel?le,áll maga.
Minden més eltnik,álmok,világ,
Csak egy marad fönn,a vágyódó hiány.
Hanyatlik az értelem,nem küzd inkább vár,
Felcserli más szavakra a kiáltványt,
Máskor rombol,most szívesen épít,
Szeret!Szeret!De miért?Nem érti.

A szenvedélyes mereng? lélek,
Hiába:nem tudja mi az élet.
De a Szerelem,óh,azt ismeri,érti,
Elveszítheti?Ett?l nagyon tud félni.
Kalitkába zárja mint madarat,
Kiengedi néha a szabadba
S akkor vele repül,vére lángol,lobban,
Kis veréb?Nagy sas?Ez maradjon titokban.
A nappal nyüzsg?,h?s ürességét
Felváltja az est;szíve üdvösségét
Sötétség,homály hatalmába rendeli,
Ám a Szerelmet,azt sohasem feledi.
Régen imádta a fehér nappalt,
A világ azóta nagyot zakkant,
Nincs már reá szüksége ahhoz,hogy lásson,
Így kínálja lelkét aranytálon.
Pedig nem egy szív-t?zet oltott el,
De most ért,tudja;hát boldog lett.

Err?l szól a versem,rövid gyatra,
Igaz-e?Mondd meg Te,óh,Hatalmas!
Tessék,tessék,ebb?l választani élmény:
Érteni?Nem érteni?Ez itt a kérdés.