Záporban szökkenve csukott szemmel,
Messzi még az idõ mire a nap felkel.
Finom esõ illata varázsol e csendes éjszakán,
Senki sem kerekedhet fel ma este az esõ uralmán.
Néha csak egy-egy szellõ kiabál,
S pár nedves fûszált talál.
Édes illat, oly komor s nyugodt, hideg,
Nedves éj picit rideg.
Álomba szenderegve néz még a hajnal,
A fák õrzik nyugalmuk ez idõ felett sebzett kardal.
Esõben úszik ma este a Föld egy pici zuga,
Rég elveszett álmát kutatva.
Csak mossa-mossa, hogy meglelje,
Megy tovább tovább egyre messzebbre.
Fel nem adja kutat, míg végtelen,
Kutat egy örökteli életen.