Álmodtam róla,
S hittem is neki.
De most már bánom,
Hogy az ő szavát mondtam ki.
Hogy hallgattam reá,
Nem figyeltem másra,
Csak rá, csakis ő rá,
Csak az ő szavára.
Mert irányított,
S tűrtem egészen,
Mert belé szerettem,
Ez volt egyetlen vétkem.
Elvakított az érzelem,
A nagy gyűlöletből lett szerelem.
A jó helyébe lépett gonosz,
A szép életből lett fekete foltok.
S már megbántam,
De nem tehetek róla,
Már megígértem neked,
Hogy követlek bárhova.