Én
Írta: era Dátum: July 25 2009 16:23:36
Gy
Vagyok a múltból, mit az idő gyúrt,
s a lelkem súlya is néha húz.
Vagyok a nyár esti könnyű szél,
mikor jó anyám csak nekem mesél.
Teljes hír
Voltam virágos réten ugrándozó kicsi lány,
ábrándos tekintetű,csillogó,szép szemű.
Apám ölében megbújó gyermek, ki tudja,
nála mindig megnyugvást,oltalmat talál.
Voltam színes álmokat szövő kamasz,
ki úgy érezte, el kell érni a csúcsokat.
Kerestem nagyapám léptei nyomát,
s hallottam egyre csak hivó szavát.
Voltam esendő, őrült szerelembe eső,
megfontolt,de csalódottan kesergő.
Tanultam hinni, tanultam feledni,
az életet élni, de cseppet se elviselni.
Vagyok a múltból, mit az idő gyúrt,
s a lelkem súlya is néha húz.
Vagyok a nyár esti könnyű szél,
mikor jó anyám csak nekem mesél.
Vagyok a messzi, sokszor idegen
kíváncsi tekintetű, fáradt vándor,
s leszek hírnök a nagy világból,
ha egyszer megint hazatalálok.