Összegyűrt papírok, itthagytad könnycsepped
Boldogság az öröm, öröm a boldogság veled
Régóta nem voltam ilyen, rég voltam boldog
Most minden jó, minden csak úgy ragyog
Ha egyedül hagysz, már akkor sem félek
Ha megbocsájtok, akkor már csak remélek
Remélem hogy nem árulsz el ismét
Mert én soha nem felejtem el azt a hétfő estét
Mikor könnyes párnámba roskadva aludtam el
S csak gondoltam, hogy holnap megkeresel
Visszaszámoltam, s ott álltál mögöttem
Szembesültem azzal hogy elárult egy szerettem
Mindig újra s újra eszembe jut
Nem akartam megint az lenni, aki mindig fut
Számomra a szeretet és a bizalom együtt jár
Bízom abban akit szeretek, s fordítva, és milyen kár
Te engem elárultál, de rájövök hogy szeretlek
S furcsamód, mégsem bízom benned