Világ
Mi teremtjük magunknak,
Van akik végig csak aludnak,
Míg mások alkotnak,
Vagy már régen halottak.
Elég hozzá egy gondolat,
Hogy felkerüljön a homlokzat,
Csak jó irányba kell haladnod,
A célt mindig magad előtt tartanod.
Még szebb lesz, mint a tegnap volt
A boldogság végre elkapott,
Nincs már semmire szükséged,
Van fiad és feleséged.
Többre nemis vágysz,
Mert számodra ismert már a tánc,
Lelkeden még ott a lánc,
De nem zavar most már.