Nem akarok semmit, csak aludni.
Hosszan, mélyen, s a világról nem tudni.
Semmit sem csinálni, senkit sem ismerni,
az élet fáradalmait kipihenni.
Aludni akarok- fáradt vagyok,
új emberként kelni fel minden napon.
Ezt akarom! de nem tudom. Nem tudom, miért?
Miért nem lehet? Álom, gyere el éji éberségemért!
Álom. Éjszakai vadász. Kérlek, gyere!
Verj erős láncot az éberség kezeire!
Vedd le súlyos ujjait a vállaimról!
Szedd le kemény bilincseit lábaimról!
Jöjj értem! Ne ő vigyen magával!
Ne engedd, hogy én legyek a rabszolgája!
Ne engedd ezt, édes álmom!
Mert éjszakánként mellette állok.
Nem én akartam. Rég elkapott,
kezeim összekötve elragadott.
Megmérgezett. Szeretőjévé tett.
Hálótársa vagyok. De miért én kellek?
Várom a megváltást. Az érkezésed.
Várom, hogy álomport hints szemeimre.
Nálad a béklyó kulcsa, nyisd ki!
Törd szét a lakatot, s ha hívsz,
megyek!
Te vagy az egyetlen, ki hitveséül vehet.
Álom. Éjszakai herceg. Gyere, kérlek!
Pusztítsd el éber éberségem!
(Ez egy nagyon fársztó időszakot követően született.)