Elfeledett költők ébredése
Írta: tenger Dátum: Augusztus 29 2009 16:26:49
H
Hol vannak a hajnalok,
Hol vannak a csillagok,
S mind az élet elesettjei,
Kiket e világ elhagyott?
Teljes hír
Hol vannak a hajnalok,
Hol vannak a csillagok,
S mind az élet elesettjei,
Kiket e világ elhagyott?
Talán én is elesett vagyok?
Talán már rám se figyel senki,
De ez már nem annyira érdekel,
Megtanultam láthatatlannak lenni!
Én láthatatlan leszek, láthatatlan,
De soraim, meghozzák a hajnalt,
S azt a régen vágyott, és hívott,
Földön sosem járt édes angyalt!
Ő majd megváltoztat mindent,
Letörli a magánynak ázott könnyeit,
S megnyitja végre csodálatos fényével,
Az elfeledett költök, fiókízű könyveit!
Csodálkozik majd a világ, csodálkozik
Mikor a soha nem látott költők ébrednek,
Szavalva a soha nem hallot élő vágyban égő,
Megtüzdelt ezerszer elhallgatott igaz verseket!
Ez lesz majd a mi napunk cimbora, ez lesz!
Újra érték lesz minden egyes kimondott szó!
Mely énekelve mondja ki a köszönet zsoltárát,
Költőnek lenni, mégiscsak most igazán jó!
Szabad lesz újra a szó, a gondolat,
Melyért Ady, Babits, Radnóti küzdött,
Látod, testvér, mondd ugye te is látod,
Ez a kor, most nekünk, újra-újra eljött!
Eljött, és itt is marad szünetelen,
Mindvégig élni fog a Magyar szó,
Mely kimondja minden áldott alkonyon,
MAGYARKÉNT verset irni csuda-csuda jó!