Most érzem csak igazán...
Írta: csak-fater Dátum: September 01 2007 10:07:15
Most érzem er?sen, igazából,
Mennyire tudok fájni a hiányodtól!
Teljes hír
Most érzem csak igazán,
Mennyire tud fájni a hiány!
Fel s alá téblábolok szobámban,
Mintegy bolond a gumiszobában.
Éreztem már, hiány hogy tud marni,
De ennyire egyik sem tudott bántani.
Megtanítottál újra, igazán szeretni,
Hogy kell a boldogság virágát szedni.
Megtanítottál újra az ?szinte nevetésre,
A szeret? szív hangjának megértésére.
Hogy a könnynek lehet keser? s boldog hullása,
Szombaton boldogságtól volt megindulása.
Átöleltél érzékin finom lelkeddel,
Simítottad varratos énem tündérkezeddel.
Most érzem er?sen, igazából,
Mennyire tudok fájni a hiányodtól!
Két csodás napom volt rá, hogy megtegyem,
Hogy öleljelek, ékes szavakat szikrázó égb?l vegyem,
Óhajod lesve, együttértésben kövessem,
Mélyen az agyamba vésse arcod szemem.
S most, itt állok ölelés nélkül - lelkem könny mossa-,
Mint a festményen, Csontváry magányos cédrusa.
Kisgyermeki, toporzékoló türelmetlenséggel várom,
Az újboni, veled, boldognapi találkozásom!