Lépkedtünk hallgatag az úton,
Az Ősz közeledett, láttuk ahogyan leereszkedik.
Piros-réz színében a rét egy könnyü ruha
Hideg van...s elszomorít.
Virág, világosság hiányzik.
A Nyírfaerdő könnyű fái nyögnek,
Mintha ezüstös szine a múltba visszatérne,
A megfagyott telihold felszökött az Égre,
Sárgás sajtja...mutatkozik, halvány csábitásként,
Varázslata köt szerelmünknek reményt.
Most mikor minden múló
Fekete haján s a gyülölet mosolyán...
Csunyább szó nem létezik.
A fájdalomnak zúzmarája szánkon
S a fagyos kezeink sem kulcsolódnak itt.