Tanórák és álmok
Álmosan nézek kifelé a zúzmarás ablakon,
Fáradt lelkem útra kelt az álom adta szárnyakon.
S míg testem a fülledt szobában pihen,
Én álmomban a kinti, friss levegőt élvezem.
Látom a háztetőket, s az embereket felülről,
Fehér ruhás angyalok integetnek a mennyből.
De matek órán elaludni nem a legjobb dolog,
Mert végül álmomban a számok tengerében megfulladok.