Köd és titkok
Tejfehér, titokzatos homály,
Ő rettegő lelked, téged körbezár.
A titkok megértésébe belebukva,
Mint búvár, kutakodsz a ködgomolyagba’.
De mind elveszett már benne,
Életed a fejtegetés megette,
Könnyezve átkozod az emberek titkait,
Mikre rászántad életed, de senki sem segít.
Oh, a drága köd, ki téged eltakar,
A külvilágból neked mutatni nem akar.
Hagyj fel kérlek a fejtegetéssel,
Vedd észre, hogy életed emiatt vész el.