Magány
Írta: spike1983 Dátum: September 03 2007 04:43:30
Minden csupa der?, vidámság, s kacagás,
s kezdem érezni, hogy ez az érzés nem más, mint a magány.
Teljes hír
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
ifjú vagyok, s fülemülét látok a szemközti ágakon.
A fák felöltötték aranykoronájukat, s minden oly harsány,
de mi lehet ez az érzés, csak nem a szomorú magány?
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
telnek az évek, és a felkel? Napot látom emelkedni a horizonton.
Minden csupa der?, vidámság, s kacagás,
s kezdem érezni, hogy ez az érzés nem más, mint a magány.
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
deresedik már a hajam, s lehulló levelek ágait látom a szemközti balkonon.
Szomorú, s bús a táj, s minden levél oly parány,
s egyre biztosabban érzem, hogy nem más ez, mint a magány.
Egy magam vagyok a szobában, s kitekintek az ablakon,
vénül? fejjel hallgatom a jégcseppek énekét a házakon.
Az egész földet jégtakaró borítja, s megvan a talány,
mert mi öreg szívemet uralja, nem más, mint a magány.