EMLÉK
Írta: krisztina Dátum: May 31 2007 07:10:00
**********
"Csendes kis szobában, megcsendül két pohár"
**********
Teljes hír
/14 ÉVESEN ÍRTAM:)/
Sötét utcákon senki sem jár
csukódik az ablak, kattan a zár.
Elaludt lámpák a szobák falán
alszik a város, szunnyad a táj.
Mindenki alszik, álmodja vágyait,
van, aki most szedi rendbe a lányait.
Néhol felszólal az éji zene
csak, egy lány van
kinek nem térül álomra a szeme.
Paplan az arcába, besüt a holdvilág
tárva az ablak, belát a nagyvilág.
Lassan felkel, tollat fog kezébe
remeg a keze, és könny ül meg szemébe.
Szívének bánatát papírra veti.
Leír egy pár szót. Leírja: Szereti.
Felidézi a múltat, s a papírra
édes, forró könnyet hullat.
Csendes kis szobában, megcsendül két pohár
S, a lámpa körül kering két kicsiny bogár.
Egykor egy fiú szerelmet esküdött,
amikor az óra épp éjfélt ütött.
A kedves kis vallomást, forró csók követte
s, a régi szép szerelmet, szenvedély övezte.
Mámorral ittasan, karoltak egymásba
ketten egymaguk, egy csendes kis lakásban.
Úgy szerették egymást, egész éjszakán
az ifjú megmutatta, milyen karakán.
Boldogságban telt el, minden egyes óra
minden másodperc, minden perc és hónap.
Aztán egy szép napon, a nyitott ablakon
beszállt a gólya, és megpihent a pamlagon.
Elhagyta az ifjú, magára maradt,
mint fehér asztalon, csepp kenyérfalat.
Az utolsó szónál elakadt a toll,
'Sír a gyermek'- az ajtón, a nagymama beszól.
A meleg nyári es?, az ablakot veri,
úgy érzi ...; bármi lesz is, megírja neki.
Szeretett valakit, ki mindent itt hagyott
de, az utolsó szó a szájára fagyott.
A levél, mit írott, egy búcsúlevél,
azt kérem, a fiamnak, Jó apja legyél.
Utolsó szavai, a semmibe szállnak
És élete kihunyt, vége a világnak.
Nagy Krisztina
Pécs, 1984. 02. 21-22